Borókabogyó

Borókabogyó (Juniperus communis)

Népies nevei: borókafenyő, gyalogfenyő, borovicskafenyő, közönséges boróka
Valószínűleg a legelterjedtebb fás szárú növény az északi féltekén.
Hatóanyagai: illóolaj, flavonoid, procianidin

Hatásai: A borókabogyó fokozza a vérkeringést, felhasználják felfúvódás, reuma és hasmenés kezelésére. A bogyók fertőtlenítő és vizelethajtó hatásúak.
Az óegyiptomiak természetesen ismerték az illóolaját, testük dörzsölésére ugyanúgy használták, mint a halottaik balzsamozására. Hogy megtisztítsák testüket és lelküket, borókás füstölőket égettek. A rómaiak a drágább bors helyett használták fűszerezéshez, boraikba öntötték, hogy a májműködést serkentsék vele, az orvosaik vizelethajtóként is, a görögök pedig járványok megelőzésére használták. Az egész világon bevetették a pestis és más fertőző betegségek ellenszereként. Még a 18. század közepén is 40 zsák borókabogyót égettek el az itáliai Velleriben, hogy megvédje őket a járványtól, hogy a betegséget terjesztő csírákat távol tartsák és a levegőt megtisztítsák, az elégetett boróka füstjével füstöltek.

A középkorban szinte mindenre jónak tartották: fejfájás, vese-és hólyagbetegségek, tüdőbaj és láz csillapításra. Boszorkányok és démonok elijesztése végett, kis zacskókba tömve, ajtójuk fölé akasztva használták. Akkoriban csodaszernek tartották. A borókabogyót kígyómarás ellen is használták.


 

Csatlakozz hozzánk!