Csalán

Csalán (Urtica dioica)

Népies nevei: csalán, évelő csalán, közönséges csalán, csollán, csalány
Hatóanyagai: A levélben és a fiatal hajtásban triterpének, szterolok, glukokinin, flavonoidok (kvercetin, kempferol, izoramnetin), aminok (hisztamin, szerotonin, kolin), vitaminok (K-, C- és B-vitamin) ásványi anyagok (kalcium, kálium, vas stb.) találhatók. A gyökér szterolokat (3-béta-szitoszterol), kumarint, cseranyagokat, fenil-propán származékokat és lignánt tartalmaz.

Növény leírása: A nagy csalán igen elterjedt az árokpartokon, tisztásokon és szemetes helyeken. Évelő, lágy szárú kétlaki növény, amelynek négyélű szára 0,60-1 m magas. Sötétzöld levelei keresztben átellenesek, nyelesek, szélük fűrészes. A levél alapja szív alakú, csúcsa kihegyezett. A szárat és a leveleket serte- és csalánszőrök borítják. Nőnemű virágai zöldesek, a hímneműek pedig sárgásak. Világosbarna termése sárgarépamagra emlékeztető illatú. A nagy csalán virágai a levelek hónaljában jelennek meg, zöld vagy sárga álfüzéreket alkotva. A leveleit, a gyökerét és a termését hasznosítják, amelyek más-más tulajdonságúak, mivel az összetételük is különböző. Forrázatként, szirupként, porított formában, száraz kivonatként és tinktúraként alkalmazzák

Érdekesség: A csalánnak régebben csodatévő hatást tulajdonítottak: pl. képessé tesz a félelem leküzdésére, vagy arra, hogy valaki kézzel halat fogjon. Dioszkuridész borral összegyúrva és mazsolát hozzákeverve afrodiziákumként értékelte a növényt. Fiatal hajtásaiból némely vidéken ma is levest készítenek.


 

Csatlakozz hozzánk!